•Prológus•

Danny:
Miért nekem kell mindig elmenni kajáért? Az a sok szutyok....tiszta vér leszek! Fuuuuj de gyűlölöm... De hát ez van...legalább addig is, nem nekem kell kitakarítanom azt a baaaromi jó nagy házat, amit egyébként utálok...mert olyan...túl...nagy...meg...unszimpatikus az egész...mindegy! Az a legjobb az egészben, hogy tiszta fehér vagyok, és az emberek hülyének néznek, ha így kimegyek az utcára...hát jó...ezért kénytelen vagyok, homlokig érő sálban, meg baseball sapiban mászkálni...na nem ilyen drasztikus, de a sálam bőven eltakarja a számat..mert a végén még egy két húsos fincsi nyakacska láttán, előbukkannának a fogaim...ami nem lenne valami pozitív dolog... De hol van végre egy olyan hely, ahol el lehet csórni valami ember vért?! Egy sikátor, vagy valami...

Alex:
Összekuporodva jártam London utcáit,keresve végre az iskolát.Dideregtem a hidegtől,hiszem volt annyi eszem,hogy felvettem egy vékony pulcsit.Csak az volt rajtam,és majd megfagytam.Londonban mindig ilyen hideg van? A rohadt életbe...Gyorsan szedtem a lépteim,és magam után húztam a bőröndöm,ami nagyokat recsegve jelezte,hogy nem sokáig fogja bírni ezt a sok kavicsos járdát.A kollégiumot még mindig nem láttam sehol.Megálltam,és a kihalt utcára néztem...nincs itt egy lélek sem.Kicsit beparáztam,de inkább elhessegetem a gondolataim,és elővettem a telefonom. Bedugtam a fülhallgatóm,és utána elkezdtem a kedvenc számom tempójára sétálni.Vagy nagyon rossz az irányérzékem,vagy nem jó felé megyek.

Danny: 
Sóhajtva sétáltam tovább, mikor...végre egy sötét utca! Csak nem?! Bementem, és vártam, amíg egy emberke arra nem téved... Úgy utálok, embereket bántani...mondjuk eleve utálom az emberiséget, de az megint más tészta...Akkor sem szeretek senkit látna, ha szenved. A gondolatomat megszakítva, lépteket hallgattam...kicsit előrébb lépkedtem hangtalanul...végre egy ember...egy nő. Csodálatos..... Hirtelen berántottam, a száját befogtam. Hogy ne akart volna elszaladni és sikítani...de túl nagy ahhoz a fizikai erőm, hogy így elrohanjon. Letoltam a földre, és a combjaiba térdeltem, a fejét meg hátrébb hajtottam. Legrosszabb rész...mikor meg kell sebezni a nyakát...jájjdejó. Végig húztam a fogacskáimat, a nyakon, és elkezdtem megtölteni azokat a bizonyos sörös üvegeket amiket otthon a kezembe nyomtak...na meg azért én is ettem...de nem hagytam meghalni...csak elájult. Ilyen rohadt kedves is csak én lehetek!

Alex:
Tovább dideregve haladtam,mikor cégre elérkeztem a kapuhoz.A suli és a kollégium kapuja! El sem hiszem!Bementem,majd elintéztem mindent. A kulcsokat,a beiratkozást,mindent.A kulcsokat elvettem,és elindultam a kollégium felé.Most már megjavult az a bizonyos érzékem,és rögtön megtaláltam a szobámat.A kulcsot behelyeztem,majd elfordítottam,és ezzel bejutást nyertem a szobába.Nem sikerült megtudnom a szobatársam nevét,de nem is igazán érdekelt a dolog.Tanulni jöttem,semmi másért. Az egyik ágy felé vettem az irányt,rátettem a táskám,és leültem.Az ablak pont oldalt volt,így ki tudtam nézni rajta.Valami hihetetlen állott szag szállta meg a szobát.Felkeltem,és kinyitottam az ablakot.Bejött a friss levegő,én pedig tovább maradtam az ablakpárkányra támaszkodva.

Danny:
Jójó..seeemmigond. Az órámra néztem..csodás! A suliból is elkések! Jajjdejó! Gyors felpattantam a tetőre, és átugrálva, suhantam be az erdőbe, a házhoz. Igen, gyorsabban tudok rohanni mint a fény, így semmit sem látni belőlem ilyenkor... Ledobtam a 3 üveg vért, és elrohantam a sulihoz...Jajj ki fognak csapni, ha így folytatom ..Hetente kétszer tuti kések! Sóhajtottam, majd a suli előtt, már normálisan voltam kénytelen sétálni mert túl sokan voltak...hátdejó... Belépkedtem a kapun, majd be a folyosóra. Újból az órámra néztem...hogy nézhettem el az időt?! Nem is vagyok késésben! Egy órával elnéztem...hogy lehetek ilyen degenerált. Megláttam, hogy az ajtómnál babrál valaki...egy kulccsal! Honnan szerezte meg?! Hol az enyém?! Ezzel a zsebemre csaptam. Benne volt...öhm..ezt nem értem. Elkezdtem menni arra felé, majd az egyik ablak tükröződésében megláttam magam..leesett a sálam, és véres a szám! Jájj! gyors letöröltem, és felhúztam a számra a sálat.

Alex:
Lépkedést hallottam magam mögött.A suliban,gondolom,még mindenki alszik,vagy épp készülődik.Ne nagyon zavart,hisz az elkövetkezendő egy évben szobatársak leszünk. Tovább bambultam ki az ablakon,majd felkönyököltem.A hideg megcsapta az arcom,ezért elrugaszkodtam az ablaktól,és az ágyamhoz sétáltam.Az ágy melletti szekrényhez ugráltam, és gyorsan bepakolgattam a ruháim.Felálltam,majd leültem az ágyra,és vártam,hogy a szobatársam meglássam.Az sem biztos,hogy a szobatársam,én még is ezt állítom.Nem egészen vagyok normális!Magam elé néztem,és vártam,hogy az állítólagos szobatárs belépjen.A szürke farmerem,és a fekete pulcsim jól passzolt,az az alatt lévő  trikóval.Ehhez még jött a tornacipő.És még csodálkoztam,hogy fázom..

Danny:

Mikor még be is ment...hát azthittem ott esek össze.

Betörtek a szobámba valami kulccsal!!! Milyen...izé...izé...gyilkos ez vagy mi?!

Beléptem a szobába, és halkan becsuktam magam mögött. 

- H...hogy jutottál be?- kérdeztem köszönés nélkül. J..jajj...mindjárt össze esek!

A kezeim ökökbe szorultak. Nyugi Danny! Gond nélkül megölöd ha kell. Vámpír vagy! Ne legyél nyuszi!

Alex:
A hangra megfordultam,és a fiúra mosolyogtam. Az arca sápadt volt,és egy sállal takarta.A haja sötét, és a ruházata is.
-Az új szobatársad vagyok.A nevem Alex...és téged hogy hívnak?-kérdeztem kedvesen a fiút nézve.
Úgy tűnik,nem egy focibuzit kaptam szobatársnak,ami azért jó pont.A hajamat megigazítottam,majd leültem az ágyamra.

Danny:

Szobatárs...szobatárs?! Nekem?! csak elöbb lebukok!

 Danny, nyugi. Ne idegeskedj mert észreveszi.

- Danny.-  válaszoltam. Tök jó...még egy ember aki kérkedhet, azzal, hogy alacsonyabb vagyok nála...van köztünk vagy egy fej...de seeeemmi baaaaj...Chh...de jó lesz.

Remélem ő is olyan mint az emberiség 98%-a. Degenerált, idióta, pletykás, kis...

Alex:
-Örülök,a szerencsének.-mosolyogtam rá.
A férfias arcát sikerült jobban meglátnom,és nekem eléggé tetszett.Bár nem rég zárult le egy másik kapcsolatom egy sráccal,és ő nem épp úgy néz ki,mintha a srácokat szeretné.De végül is,majd kiderül.Aranyos a termete...és a külseje elég férfias.Megint rámosolyogtam,majd néztem magam elé.Ő lesz a szobatársam.Nem szabad belé szeretni!Hallod Alex? Nem,nem,nem!

Danny:

Sóhajtottam.

- Én is...asszem.- mondtam, és felhúztam a lábaimat az ágyra, lerugva a cipőmet.

Megigazítottam a sálamat, és a sapim...nem kell néznie a fejem...Ha nem ilyen hideg lenne meg nap nélküli élet, akkor napszemcsit is hordanék...de így felesleges.

Átkaroltam a lábaimat, és fél szemmel néztem őt...Hmm...nem néz ki rosszul...Bár...nem egy tipikus jó fiú alkat...bár nem tudom...

Alex:
Az órámra pillantottam,és elbambulva fedeztem fel,hogy már el kéne kezdenem készülődni.Nem arra gondoltam,hogy felöltözni,hisz az már megvolt.A tankönyveim kupacára néztem,és elborzadtam.Semmi kedvem tanulni,de muszáj.Sajnálatos...de ez van.Szépen elrendezgettem őket,és a megkapott órarend szerint előcuccoltam.Szerencsére,a mai nap csak 6 órám van,és utána lesz időm körbejárni a sulit.Megnéztem a könyveket,bejelölgettem,hogy épp hol járnak a többiek,és mennyi mindent kell még átvennem.Aztán az új füzeteim néztem át.Mindegyik üres...kinyitottam a törifüzetem,és abba írtam bele,hogy mi kell.

Danny:

Sóhajtva néztem mit csinál.  Remélem nem stréber!

Jajj...mindenben a rosszat látod Danny! Gondolkodj már pozitívan...!

Sóhajtottam, és felálltam. Oda csoszogtam mellé a zokniban..

- Hogy, hogy ide jöttetek?- kérdeztem.- izé...feltételezem most jöttetek a környékre, hi.....- elnyeltem. Az oké, hogy már majdnem mindenkit láttál Londonnban Danny...De ez nem csoda ennyi év alatt! Jajj...ha ekkora a szád, a végén még lebuksz...

Alex:
Felnéztem rám,és megdörzsöltem az arcom.
-Hát...Anyám itt kapott melót,és úgy tűnt,ez lesz a legegyszerűbb.Bár mivel koleszos vagyok,ezért csak hétvégente találkozom vele.-mosolyodtam el.-Sajnálom,hogy megzavartam a nyugodt életed,ilyen hívatlanul..
Tényleg...miért nem szóltak neki,hogy lesz egy szobatársa? Londontól azért többet várna az ember.Épp megszólaltam volna,mikor a füzet papírjai megvágták az egyik ujjam,és elkezdett vérezni.
-Nincs egy ragtapaszod?-kérdeztem az ujjam birizgálva.

Danny:

Bólintottam. 

- Ugyan...nem zavartál meg semm...!!- ismét félbe szakítottam a mondani valómat, mikor elvágta az ujját.

Hirtelen elfordultam...a szemeim vörösen izzani kezdtek. Ez a vérszag...különleges...és az illata...atyaisten.

Kirohantam a szobából...még a végén rátámadok...vagy...vagy ha nem is, akkor észreveszi az izzó szemeimet...jesszusom!

Senki sincs a folyosón...így mielőtt még észre vett volna, elszaladt a mosdóba...pontosabban suhantam. Mivel senki nem volt itt, így megtehettem.

Ennek nem lesz így jó vége hosszú távon...